Mintha menekült volna valami elől úgy vágódott be hozzánk, kezében egy igencsak márkás autó slusszkulcsát szorongatva - amit közvetlenül előttünk parkolt le -, öltönye drága és nagyon jól szabott volt. Köszöntésemre nem válaszolt és segítséget sem kért.
Ő az, akit nem szabad zaklatni - mert vagy nagyon zavarban van, vagy nagyon titkos, hogy most idejött -, ezért visszavonultam a pultba miután jeleztem neki, hogy bármilyen kérése van, csak szóljon nyugodtan.
Kisvártatva odahozott hozzám pár bilincset, megmutattam neki hogyan működnek, ellenőriztem a tépőzárat is mindegyiken, hogy jó oldalon vannak-e, de nem nyerték el a tetszését, így kutakodott tovább.
Ismét nyílt az ajtó, bejött egy újabb vásárló, üzletemberünk pedig amilyen gyorsan beviharzott, olyan gyorsan ki is ment.
El sem köszönt.
Ahogy ismerem ezt a típust, pár napon belül egyszercsak ismét beszalad, lekapja a polcról ami kell neki, majd miután kifizette, lehajtott fejjel, szélsebesen távozik.
Utolsó kommentek